A CT működéséről néhány szóban: A komputertomográf, a hagyományos felvételektől eltérően az emberi testet hossztengelyével merőlegesen, haránt metszeteiben mutatja. A CT-készülék alapelve, hogy egy körbeforgó röntgencsőből kiinduló vékony sugárnyaláb, a vizsgálandó testrészt, illetve szerveket egy-egy testkeresztmetszetben minden irányból letapogatja, majd a szöveteken átjutott röntgensugarakat detektorok (érzékelők) segítségével méri. A detektorokban érzékelt sugárintenzitással arányos adatokból számítógépes feldolgozás után a készülék a keresztmetszeti képet rekonstruálja. Ezen vizsgálómódszer jelentősége a hagyományos módszerekkel szemben, hogy a különböző struktúrák nem vetülnek egymásra, képük nem összegződik, így részleteiben vizsgálhatóak. Amennyiben egy szövet összetétele valamilyen kóros folyamat következtében megváltozik, ez gyakran megváltoztatja sugáráteresztő, illetve sugárelnyelő képességét, így az elváltozás a felvételen láthatóvá válik. Egyes esetekben a pontosabb diagnózis felállításához kontrasztanyag adása szükséges lehet.

A CT berendezés működéséről az alábbi linkeken találhatók részletes információk:
Az ultrahang berendezés működési elve:
Az 1940-es évek óta fejlődő ultrahang diagnosztika nagy előnye, hogy a legkisebb kockázat mellett, "működés" közben láthatjuk az élő szervezet különböző részeit, szerveit. Alapja két fizikai jelenség. Az alkalmazott, az emberi fül által hallhatónál sokkal magasabb rezgésszámú (1-15 MHz) ultrahang a szövetekben terjed és az eltérő szövetek határáról visszaverődik. A visszaérkezés, ugyanúgy mint a visszhang esetén, annál hamarabb történik, minél közelebb van az adott szövet határfelülete. Az ultrahangok kibocsátása és észlelése egyaránt megfelelő piezoelektromos kristályokkal történik. Ezek a kristályok áram hatására megváltoztatják az alakjukat illetve (az érzékelés során) fordítva, deformáció hatására áramkeletkezik bennük.